2018. 12.
14.

Öt érdekesség, amit jó tudni a mosódióról

A mosódió a mosódiófa vagy szappanfa (Sapindus mukorossi) termése, melyet Délkelet-Ázsiában, Nepál, Pakisztán, India és Indonézia területén már évszázadok óta mosásra használnak. A szappanfafélék családjába tartozó szubtrópusi növény azonban sokkal több titkot rejteget magában, mint azt elsőre gondolnánk. Most összeszedtünk öt érdekességet a mosódióról.

Számos igazolt gyógyszertani hatása van

A mosódió gyógyhatásait főként ázsiai kutatók vizsgálják már évtizedek óta és a témában szinte könyvtárgyi tudományos cikk jelent meg. Két indiai egyetemi tudós, Dr. Aparna Upadhyay és Dr. Dinesh Kumar Singh egy cikkben összegezte a mosódió-kutatás eddigi eredményeit. A mosódióból, illetve annak fő összetevőjéből, a saponinból kivont molekuláknak és különböző vegyületeknek számos, laikusként meglepő farmakológiai, biológiai hatása van: antibakteriális, rovarirtó, trichomoniázis-ellenes (nem úton terjedő betegség), májvédő, tumorgátló, gombaölő, gyulladásgátló és szorongásoldó.

Gyógynövényként tartják számon

A fenti tudományos eredmények ismeretében nem meglepő, hogy a mosódió egy rendkívül sokoldalú és értékes gyógynövény, melyet Indiában ajurvédikus növényként, továbbá Kínában és Japánban is orvosságként tartanak számon már évszázadok óta. Japánban a mosódió magházát „enmei-hi”, „élethosszabbító” néven emlegetik, Kínában pedig ő a „wu-huan-zi”, azaz a „betegség-mentes” gyümölcs. Tradicionálisan használják pl. a fejtetvek eltávolítására, de a gyümölcs alkalmas olyan megbetegedések gyógyítására is, mint a túlzott nyáltermelődés, az epilepszia, a vérszegénység, az ekcéma, a pikkelysömör, a pattanásos bőr és a migrén.     

Az ajurvédikus gyógyászatban a mosódió magját használták a bőrön lévő szeplők és barnulások eltávolítására. A szappanfa leveleiből készült fürdő hatásosnak bizonyult az ízületi fájdalmak enyhítésére, míg gyökerei alkalmasak a köszvény és reumakezelésére.

Nemcsak mosószer, hanem univerzális tisztítószer is

A mosódió héja igazi univerzális tisztítószer. Használható mosó-, mosogató- és általános tisztítószerként, továbbá tisztálkodószerként (pl. samponként és tusfürdőként) is. Az indiai ékszerészek régóta használják kifakult aranyból, ezüstből és más nemesfémekből készült dísztárgyak fényesítésére. Tisztálkodószerként használva kíméletes a bőrhöz, eltávolítja az olajos váladékokat, antibakteriális hatású és nagyon jól habzik.

Környezetbarát

A mosódió egy 100%-ban természetes tisztítószer. Mivel mentes a mesterséges vegyszerektől, illat- és színezőanyagoktól, használata ajánlott allergiában szenvedőknek, babáknak és érzékeny bőrűeknek is. További előnyös tulajdonságai közé tartozik, hogy baktériumölő hatása miatt nemhogy nem környezetszennyező, de hozzájárul a szennyvíz tisztításához. Használatukkal energiát és vizet is megtakaríthatunk, hiszen a velük mosott ruhák rövid öblítést igényelnek, sőt e mosási fázis akár el is hagyható. A héjak ráadásul a természetbe visszahelyezhetők, komposztálhatók.

Hazai rokona a vadgesztenye

A mosónövények közül sokaknak valószínűleg a mosódió jut elsőként eszébe, azonban hazánkban is teremnek olyan növények, melyek magas szaponin tartalmuknak köszönhetően kiválóan alkalmasak mosási célokra.  Közülük a vadgesztenye az, amely méltán válhat vetélytársává a zöld háztartásokban nagy népszerűségnek örvendő mosódiónak. A vadgesztenye a szappanfafélék családjának egyik legismertebb, Észak-Amerikában és Európában is őshonos nemzetsége. Gyógynövényként is nyilvántartják és a fa termését régen mosási, sőt fürdési célokra is használták. Elsősorban finom kelmék, selyem mosására alkalmas. A mosódiótól eltérően nem a gyümölcs héja, hanem annak fehér színű bele tartalmazza a szaponint. Tárolása, feldolgozása azonban nehézkes, mert könnyen bepenészedik.

Tetszett? Érdemes itt körülnézni:

https://herbow.hu/termekek

Írta: Dr. Makra Zsolt igazgatóság elnöke, Herbow Zrt.

Források:

Upadhyay, D.K. Singh (2012): Pharmacological effects of Sapindus mukorossi. Revista do Instituto de Medicina Tropical de São Paulo (Journal of the Institute of Tropical Medicine of São Paulo), 54 (5), 273-280.

Öko Völgy Alapítvány